Gluténmentes csokis-csoda muffin

Már régóta fontolgattam a gluténmentes étkezést, de valahogy nehezemre esett belevágni. Néha kicsit félek is az új dolgoktól (bár ebben ellentmondásos vagyok), és a gluténmentesség olyan komplikáltnak tűnt. Nem beszélve a lemondásokról. Mi lesz a vajas-lekváros kenyérrel? Meg a sonkás-sajtos szendviccsel? És ott van még a kedvencünk, a francia quiche, és az olasz tészták. És persze a pizza. De mindezek a problémák eltörpülnek a legijesztőbb kérdés mellett:

MI LESZ A SÜTIKKEL???

Aztán külföldre költözésünk után kilátogatott hozzánk a család. Többek között öcsém és a családja, akik akkor már egy ideje gluténmentesek voltak. Három hetet terveztek nálunk tölteni, így volt egy kis pánik bennem, hogy hogy fog ez menni… Nehezen viselem az éhezést… De megnyugtattak, hogy minden oké lesz. És meglepő módon minden oké volt. Nem éheztünk, és megtanultam egy csomó trükköt. Mint például melyik gluténmentes tésztának nincs fűrészpor íze, és hogy a gluténmentes liszttel sütött süteménybe eggyel több tojás kell. Szóval a sütemény maradhat, meg vagyok mentve!

Ráadásként nem sokkal ezután felkértek egy egyhetes szakácsmunkára is, ahol egy fitnesz csoportot kellett ellátnom csupa gluténmentes, vegetáriánus és vegán – de FINOM – ételcsodákkal. A háromhetes családi előzmény jó alap volt, mellette még sok kutatás és kísérletezés után végül összeállt a menü, és magam is ledöbbentem, hogy milyen változatos és különleges ételeket lehet készíteni, ha az ember próbál elszakadni a megszokástól és a tradícióktól.

Gluténmentesen is van élet – de még milyen!

Az az időszak adta meg nekem a kezdő lökést, azóta nem csak hogy gluténmentes, de ráadásul csökkentett szénhidráttartalmú diétát követek, és nyugodtan állíthatom, hogy nincs vele semmi gond, sem macera, sem lemondás. Az első pár hét volt csak furcsa, nem mondanám, hogy nehéz, csak kicsit több odafigyelést igényelt: recepteket keresgetni, próbálgatni, üzletekben liszteket keresgetni, próbálgatni, és mindeközben megállni, hogy ne kapjak be egy-két kekszet, ha megéhezek. De mindez pár hét után beáll, és mehet minden a napi rutin szerint. Valójában ez idő alatt döbbentem rá, hogy korábban milyen sok szénhidrátot ettem. Reggelire müzli vagy kenyér. Délelőtt néhány keksz. Délben tészta vagy krumpli. Délután megint keksz, vagy egy-két nápolyi, ropi. Utcán menet közben egy szendvics vagy hamburger, esetleg pizza. Este… nem is folytatom. Döbbenetes, hogy kenyeret kenyérrel eszünk. És az is döbbenetes, hogy amióta nem így étkezem, nem csak hogy nem halok éhen, de sokkal változatosabb lett az étkezésem, és jobban is érzem magam. Az agy egy idő után átáll az újfajta energia bevitelre és elfogadja. Az első pár hét után már nem is vágytam a kenyér után. Ha napközben gyorsan be kellene kapni valamit, eszek egy joghurtot, vagy egy kis gyümölcsöt, napszaktól függően. Sajnos az utcai kaják nem igazán alkalmasak erre a diétára, így meg kellett szoknom, hogy mindig legyen a táskámban egy banán vagy egy alma. Vagy egy süti…

Igen, süti! Ez azért olyasmi, amiről nem sikerült 100%-ban lemondanom. Hetente egyszer muszáj sütnöm valamit. Nem csak önmagában a sütievés élvezetéért, hanem magáért a hangulatért. Egy kellemes vasárnap délután, amikor a kályhában ropog a tűz, a kicsi férjem a fotelben olvasgatja a kedvenc könyvét, a macskák a kanapén álmukban egereket kergetnek, én meg a konyhában sütögetek. Amolyan hagyományos családi idill. Így hát a süti maradt. Csak kicsit változott, hogy jobban idomuljon az újfajta diétánkhoz. Itt a Receptjeim rovatban már megosztottam korábban egy jó kis palacsinta receptet, amit mindig gluténmentes lisztkeverékkel vagy rizsliszttel készítek, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy jobb, mint a hagyományos palacsinta. A répatorta is ugyanolyan finom és mennyei a gluténmentes lisztkeverékkel, mint sima búzaliszttel. És most itt van ez a fantasztikus csokis muffin…

Ez a recept eredetileg a Váncza – A mi süteményeskönyvünk receptejei közül való, ott Csokoládés őzgerinc néven szerepel. Én módosítottam rajta valamelyest, például csökkentettem a cukormennyiséget, és lecseréltem a zsemlemorzsát. A reszelt csoki helyett pedig sötét kakaópor került bele, és az őzgerinc forma helyett muffinformában sütöm, így eleve kis adagokban sül ki a sütemény, és jobban kontrollálható a fogyasztás mennyisége 😉 Kipróbáltam egy az egyben lisztmentesen is, úgy kicsit lazább és szétesőbb, de kivitelezhető és az ízén nem változtat, ugyanaz a csokis csoda marad. Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!*

*Nem-diétázóknak is 😉

Gluténmentes csokis-csoda muffin      

Hozzávalók:

18 dkg vaj/margarin (szobahőmérsékletű)
18 dkg cukor
5 tojás
1 cs. vaníliáscukor
5 dkg kakaópor (cukrozatlan, sötét)
15 dkg őrölt mandula
½ cs. sütőpor (kb 5g)
1 marék gluténmentes lisztkeverék (vagy rizsliszt, vagy kölesliszt)

Opcionális:

250ml habtejszín
1 kis csomag habfixáló
(rumos) meggy befőtt

Elkészítés:

A sütőt bekapcsolom 180-190 fokra. Mivel gázsütőm van, amiben nem olyan könnyű beállítani a hőmérsékletet, vettem egy sütőhőmérőt, így egész pontosan be tudom lőni a szükséges hőmérsékletet. Illetve legalul mindig van egy üres, teljes méretű tepsi, ami elosztja a hőt, így alulról nem éget.

A vajat a cukor 2/3 részével, a tojássárgájával és vaníliáscukorral habosra keverjük.

A tojásfehérjét a maradék cukorral kemény habbá verjük.

A száraz hozzávalókat (darált mandula, liszt, sütőpor, kakaópor) összekeverjük, ha vannak benne összetapadt csomók, azokat szétnyomkodjuk. Az 1 marék lisztet tényleg marékkal szoktam kimérni, de úgy saccolom, hogy kb 2 evőkanálnyinak felel meg.

A cukros-vajas tojásmasszához elkezdjük egy spatulával hozzákeverni a lisztkeveréket és a tojáshabot, felváltva egy-egy kis adagot. Óvatosan kell kevergetni, hogy a hab ne törjön össze. A massza maga elég sűrű, így nem könnyű elegyíteni a tojáshabbal, óvatosan és kitartóan kell dolgozni. Én úgy szoktam a habot beleforgatni, hogy egyik kezemmel lassan forgatom körbe a tálat, a másikkal a spatulával az edény fala felől forgatom a masszát alulról-kívülről befelé. Így lassanként a tojáshab elvegyül a masszával. Ne felejtsük el közben a lisztkeveréket is adagolni apránként.

Egy muffinformába muffinpapírokat teszünk, és a masszát elosztjuk. Én kb ¾-ig szoktam tölteni a formákat, így kb 18 db muffinom lesz.

180-190 fokos előmelegített sütőben 15-20 perc alatt sülnek készre. Én saslik pálcával szoktam leellenőrizni, ha nem ragad rá tészta, akkor jó.

A legtökéletesebb íz-összhang egy kis tejszínhabbal és kávéval érhető el, és még esetleg egy-egy szem rumos meggy is elfér a tetején 😉

[foogallery id=”1646″]

 

Tetszett, amit olvastál?