Minden alkotásnak története van. Mint ahogy minden írásnak is. Máig pontosan emlékszem a helyszínekre és pillanatokra, ahol és ahogyan a könyvem írásának ideje alatt egy-egy ötlet, egy gondolatsor, vagy egy mondat, egy kifejezés váratlanul megszületett.
Continue reading “A születés csodája – avagy: Így (is) írok én…”
Mitől „otthon” az otthon? Attól, hogy az enyém? Attól, hogy ott lakok? Hogy benne vannak a cuccaim? A négy fal, a tető önmagában csupán egy épület. Még ha az én nevem áll is a névtáblán, még mindig csupán egy ház vagy egy lakás. És még ha be is van rendezve, nem feltétlen lesz igazán az enyém, az én otthonom. Mi kell hát ahhoz, hogy azt érezzem, ez az „én otthonom”, az én életem?
Continue reading “Az otthon meleg(-)e”
Szeretjük a kavicsokat. Van bennük valami rejtélyes, valami e világon túli. Talán a hosszú út miatt, amit megtettek, míg a lábunk alá értek. Talán a folytonos átalakulás miatt, amin átmentek. Talán a mérhetetlen koruk miatt. Talán mert kézzelfogható módon kötnek össze minket a mérhetetlen múlttal. Kézbe vesszük őket, és kimondatlanul is érezzük a kapcsolatot a Földdel és az erőkkel, amelyek létrehozták. És arra érzünk késztetést, hogy hazavigyük, és kitegyük a polcra, a kád szélére, vagy a bejárati ajtó mellé.
Continue reading “Lábam alatt a kavics”