Bevallom, a répa sokáig nem tett szert nagy népszerűségre a mi kis családunkban. Valójában nem tudom, miért, mert önmagában semmi kifogásunk a répa mint zöldségnövény ellen. Szép sárga, üde, néha vicces is. De amint az elkészítésére kerülne a sor, már rögtön húzódozom. Talán a pucolgatás, meg a reszelgetés az, amit ki nem állhatok? Lehet. Vagy mert nem volt igazán megnyerő répás étel receptem. Eddig…
Continue reading “Fűszeres-napfényes répakrémleves”Összes bejegyzés
Gluténmentes csokis-csoda muffin
Már régóta fontolgattam a gluténmentes étkezést, de valahogy nehezemre esett belevágni. Néha kicsit félek is az új dolgoktól (bár ebben ellentmondásos vagyok), és a gluténmentesség olyan komplikáltnak tűnt. Nem beszélve a lemondásokról. Mi lesz a vajas-lekváros kenyérrel? Meg a sonkás-sajtos szendviccsel? És ott van még a kedvencünk, a francia quiche, és az olasz tészták. És persze a pizza. De mindezek a problémák eltörpülnek a legijesztőbb kérdés mellett:
MI LESZ A SÜTIKKEL???
Continue reading “Gluténmentes csokis-csoda muffin”
Macska a befőttes üvegben
Avagy hogyan szelídítsünk meg egy kis vadállatot
Continue reading “Macska a befőttes üvegben”
Bútortörténetek – A fehér hálószoba
Egy igazi metamorfózis, lépésről lépésre
Nehéz elképzelni, hogy pusztán a szín megváltoztatásától valami ennyire át tud formálódni teljes valójában. Már elég sok bútort lefestettem, mégis újra meg újra elképedek az átalakulástól, ami a szemem láttára megy végbe minden egyes ecsetvonással.
Continue reading “Bútortörténetek – A fehér hálószoba”
Cica, Cicu, Kiscica – avagy a kreatív névadás problematikája
Ígértem, hogy rendszeresen írok majd a macskákról. Rengeteg mondanivalóm és mesélnivalóm van, hát többek között ezért sem írtam eddig semmit. De komolyan. Egyszerűen nem tudtam, hol kezdjem el. Úgyhogy most belevágok valahol a közepébe, aztán majd ki-ki tetszése szerint sorba rakja magának a sztorikat.
Continue reading “Cica, Cicu, Kiscica – avagy a kreatív névadás problematikája”
Mi leszel, ha nagy leszel?
Mindannyiunknak feltették ezt a kérdést valamikor. Nekem is. Nem is egyszer. Emlékszem, hogy 4 évesen lelkesen és bizakodón válaszoltam: „Madzagtornász!” Ez az én nyelvemen kötéltáncost jelentett. Elbűvölt az a könnyed elegancia, ahogyan a cirkuszi előadásban a tornász a levegőben táncolt.
Continue reading “Mi leszel, ha nagy leszel?”
Életre kelt kavicsok
Mindig ez történik, ha vízparton vagyok. Mármint a kavicsos vízparton. Először csak leveszem a cipőmet, hogy mezítláb sétálhassak. Utána leülök a kavicsok közé. És máris a hatalmukba kerítettek… Felveszem az egyiket– egy bálna; egy másikat – ez egy vitorlás. És vannak még bohóchalak, teknősök, baglyok, birkák… és már tele vannak a zsebeim, meg a kávéspoharam is, ott nyüzsög a fél tengerpart. De mi lesz velük később?
Continue reading “Életre kelt kavicsok”
Mi a szuperérzékenység?
Amikor először hallottam a szuperérzékenységről, nem igazán tudtam hová tenni. A világban szerzett tapasztalataim és mások véleményei alapján az „érzékenység” korábban úgy élt a fejemben, mint valami, amitől meg kell szabadulni, egy gyengeség, ami miatt könnyen hátrányos helyzetbe kerülhetek, ha nem irtom ki magamból….
Continue reading “Mi a szuperérzékenység?”
A sokszínű ratatouille – Mediterrán lecsó, ahogy én készítem
Paradicsom, színes paprikák, padlizsán, cukkini… és így tovább. A ratatouille (ejtsd: ratatuj) tényleg sokszínű, a szó szoros értelmében: pirosak, sárgák, narancssárgák, lilák, zöldek egyvelege. De a ratatouille más értelemben is sokszínű: sokféleképp készíthető, mindenki kikísérletezheti a saját stílusához illő verziót. Az itt következő recept tehát nem A RATATOUILLE lesz, hanem az én ratatouille-om. Kicsit francia, kicsit olasz, kicsit máltai, és talán egy kicsit magyar is valahol.
Continue reading “A sokszínű ratatouille – Mediterrán lecsó, ahogy én készítem”
Nálatok laknak-e állatok?
Állatok közt nőttem fel. De most komolyan, nem a családomra gondolok…