Mi a szuperérzékenység?

Amikor először hallottam a szuperérzékenység fogalmáról, nem igazán tudtam hová tenni. A világban szerzett tapasztalataim és mások véleményei alapján az „érzékenység” korábban úgy élt a fejemben, mint valami, amitől meg kell szabadulni. Egy gyengeség, ami miatt könnyen hátrányos helyzetbe kerülhetek, ha nem irtom ki magamból….

Így telt életem első néhány évtizede, állandó huzavona, a külső és a belső erők folyamatos harca. De a szuperérzékenység fogalmával való találkozásomkor minden új megvilágításba került. Végre minden a helyére került. Erről az első felismerésről írok az Ami az apró részletek mögött rejlik című bejegyzésben – ha az alapján egy kicsit is magadra ismertél, most érdemes tovább olvasnod. De mi is pontosan a szuperérzékenység? Mi áll a hátterében? Elaine N. Aron a Szuperérzékeny vagyok? című könyvében részletesen beszél a szuperérzékenység minden oldaláról, többek között arról is, mi áll a háttérben.

A szuperérzékenység pont az ellenkezője annak, amit korábban hittünk – vagy amit az emberek többsége gondol – az érzékenységről. Nem gyengeség, nem rendellenesség, nem betegség. A szuperérzékenység normális jelenség, a hátterében egy egyedi idegrendszeri felépítés áll, ami az emberek 15-20%-ára jellemző. Nem tanulható, nem a környezet hatására alakul ki, hanem veleszületett. Röviden megfogalmazva a szuperérzékenység fizikális hátterét:

• a szuperérzékeny személy idegrendszere az átlagosnál érzékenyebben reagál az ingerekre, bármelyik érzékszerven keresztül jönnek is az ingerek (pl. hallás, látás, tapintás, szaglás)

• az észlelt ingereket sokkal mélyebben éli meg és dolgozza fel

Minden további vonása, jellemzője a szuperérzékenységnek ezeken a tényeken alapul. Mit jelent ez a gyakorlatban?

A szuperérzékeny személy idegrendszere az átlagosnál érzékenyebben reagál az ingerekre, bármelyik érzékszerven keresztül jönnek is az ingerek, legyen az látás, hallás, tapintás, szaglás.

Ez nem azért van, mert jobb a látásuk vagy a hallásuk. Az ok valahol mélyebben van, a beérkezett ingerek érzékelésénél és feldolgozásánál. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy a szuperérzékeny személy a beérkezett ingerek sokkal finomabb vagy részletesebb osztályozására képes. Ha szemléltetni akarnánk, egy szín-osztályozó rendszerhez hasonlíthatnánk, amely az átlagos 5 színtartomány helyett 20-at tartalmaz. Így lehetővé teszi a színek sokkal finomabb besorolását, és ennélfogva a színárnyalatok finomabb érzékelését és értelmezését. Ez csak egy hasonlat, talán kicsit segít megérteni, hogyan reagál egy szuperérzékeny személy idegrendszere a beérkező ingerekre: sokkal finomabb besorolásra képes,ennélfogva sokkal több olyan apró részletet képes észrevenni a környezetében, amelyeket a legtöbben egyáltalán nem vagy csak hosszabb idő elteltével vesznek észre.

Elaine Aron a könyvében a következő egyszerű példát említi meg erre:

„A legtöbb ember egy idegen szobába lépve maximum a bútorokra vagy a jelenlévő emberekre figyel fel. Ezzel szemben a szuperérzékenyek – akár akarják, akár nem – azonnal átérzik egy helyiség hangulatát, a levegő frissességét vagy áporodottságát, érzékelik a jelenlévők közti barátságokat és ellentéteket, és még a vázában látható virágokat elrendező ember szemé­lyiségét is.”

Fontos megemlíteni, hogy ez nem tudatos vagy irányított, hanem ösztönös, tehát a szuperérzékenyeknél ez így működik, ha akarják, ha nem. A részletek érzékelése automatikusan zajlik, és sok esetben nem is tudatosul azonnal. Ezért lehetséges például, hogy sokszor vannak úgynevezett megérzéseik: nem tudják pontosan, miért, de érzik a másik személy szavai mögött rejlő titkolt szándékot vagy rejtett érzelmet, megérzik a jövőt, átlátják az összefüggéseket. Nincs ezekben semmi misztikus, az oka egyszerűen az, hogy az agyuk tudat alatt begyűjt és feldolgoz minden lehetséges részletet és információt (pl. egy beszélgetés esetében a testbeszéd apró jelzéseit és/vagy egy-egy szó árnyalt mögöttes jelentését), amelyek nagy része sokszor nem is tudatosul, csak a végeredmény és a végkövetkeztetés lesz nyilvánvaló: „nem tudom, miért, de érzem, hogy így van”. És az idő általában őket igazolja…

A szuperérzékeny személy az észlelt ingereket sokkal mélyebben éli meg és dolgozza fel.

Ez azt jelenti, hogy nem csupán több részletet képes érzékelni, hanem azok mélyebb és részletesebb elemzésére képes. Ha most újra a színosztályozó hasonlatunkat akarnánk használni, akkor ezt a jellemzőt ahhoz hasonlíthatnánk, mintha a színosztályozó rendszer nem csupán arra lenne alkalmas, hogy egy adott színt az átlagos 5 helyett 20 tartomány valamelyikébe sorolja be, hanem azonnal részletes elemzést is készítsen arról a színről, például hol fordul elő az a szín a természetben, melyek a komplementer színei, milyen hatással van az a szín a környezetére, stb. A szuperérzékeny személy idegrendszere ehhez hasonlóan a beérkező ingert azonnal egy mélyebb szinten elemzi. Ez teszi képessé a szuperérzékenyeket arra, hogy azonnal meglássanak akár bonyolult vagy mögöttes összefüggéseket is, vagy hogy azonnal átérezzék mások érzéseit, hangulatát vagy akár fizikai fájdalmát. Mindez szintén automatikusan működik, nem akarnak így érezni, mások érzései csak úgy rájuk „tapadnak”, akár akarják, akár nem.

Mindez tehát tömören a szuperérzékenység fizikális háttere. Talán kicsit segít mindannyiunknak megérteni, hogy a szuperérzékenység nem egy gyengeség vagy „hiszti”, nem is rendellenesség, hanem egyszerűen egy egyedi sajátosság. Valójában nem tesz sem jobbá, sem rosszabbá minket másoknál, csupán mássá. Érdekes részlet még, hogy a szuperérzékenység nem csak embereknél van jelen, hanem állatoknál is. Főként emlősöknél figyelték meg (de már néhány más fajnál is), hogy bizonyos egyedek rendelkeznek ezzel a sajátos felépítéssel. Körülbelül ugyanolyan százalékban, mint az embereknél, tehát 15-20%-a az egyedeknek szuperérzékeny. Ők értékes tagjai a populációnak, mert szuperérzékenységük révén ők azok, akik először észreveszik a veszélyt, és elsőként találják meg a víz- és élelemforrást is, így aktívan segíthetik a csorda vagy a család fennmaradását.

A szuperérzékenységnek ugyanígy megvan a maga szerepe és haszna a társadalomban is.

Az emberek világában azonban egyelőre még sok helyen – főleg a nyugati civilizációban – előítélet és negatív megítélés alá esik ez az egyedi felépítésbeli sajátosság. Az érzékeny gyerekeket már kiskoruktól megbélyegzik a „félénk”, „visszahúzódó”, „hisztis”, „túlérzékeny”, „lassú” jelzőkkel. Ez sajnos nagyon megnehezíti az ilyen személyek boldogulását az életben, ugyanis egész felnőtté válásuk idején olyasmit próbálnak leküzdeni magukban, ami nem csak hogy egy veleszületett sajátosság, tehát nem megváltoztatható, de ráadásul egy óriási előny is lenne – feltéve, hogy felismerik, értékelik, és jól használják…

Mindezt, hogy mi áll a szuperérzékenység hátterében fizikálisan, hogy mi zajlik a szuperérzékenyek testében, azért próbáltam összefoglalni, mert sok szuperérzékeny, hozzám hasonlóan, szereti és igényli látni a részleteket, az összefüggéseket, a miérteket. Addig nem nyugszanak, míg fel nem derítik a rejtélyt, míg magyarázatot nem kapnak. És nem elégszenek meg a felszínes válaszokkal. Valójában gyűlölik a felszínességet. Ez a szuperérzékeny személy egyik fő jellemvonása. Ha ez rád is jellemző, lehetséges, hogy te is szuperérzékeny vagy. Persze ez önmagában még nem elég a szuperérzékenység azonosításához, mert sok más vonása van még a szuperérzékenységnek. A következő bejegyzésekben sorra veszem majd ezeket.

Tetszett, amit olvastál?