Waxolás (viaszolás) – Minden, amit tudni érdemes

A krétafestékkel lefestett felület önmagában még nem tekinthető befejezettnek. Mivel a krétafesték (a benne található krétapornak, azaz kálcium-karbonátnak köszönhetően) porózus felületet képez, ezért önmagában sérülékeny, és érzékeny a nedvességre. Ezért egy védőréteget kell felvinnünk rá, ami ellenállóbbá teszi. Ez lehet viasz (wax), vagy lakk.

A krétafesték talán legnépszerűbb befejezése a viaszolás (waxolás). Ennek elsődleges oka, hogy a viasz beleivódik a krétafesték porózus felületébe, így nem egy különálló réteget fog alkotni a felületén, hanem szinte egybeolvad vele, és együtt keményedik ki vele. Ennélfogva ha meg is sérül, nem repedezik vagy válik fel, ami nehezen lenne korrigálható (mint pl lakk esetében). A viaszolt felület sérülései viszonylag könnyen javíthatók, kis csiszolással és újraviaszolással-polírozással. Persze ez viszonylagos, mert a lakk erősebb védelmet biztosít, ezért ritkábban sérül meg. Viszont ha egyszer megsérül, nehezen javítható. A viasz ezzel szemben gyenge-közepes védelmet biztosít, könnyebben megsérül, viszont könnyebben is javítható.

Mi az a viasz?

Maga a viasz (wax, ang.) mint fakezelő szer egyáltalán nem új a bútorkészítésben. A viaszolás a bútorok és más fatárgyak felületkezelésének egyik legrégebbi módja. Különféle természetes viaszok léteznek, pl méhviasz, karnauba viasz, japánviasz, parafin (ásványi eredetű). A legtöbb bútorviasz ezek keverékéből készül. A jobb minőségű bútorviaszok mindenképp tartalmaznak karnaubaviaszt, hiszen ez a legkeményebb viasz, ami jelentősen javítja a viaszolt felület tartósságát és védőképességét. A legtöbb viaszkészítmény tartalmaz még valamilyen oldószert is, ezzel teszik lággyá, kenhető állagúvá. Sajnos legtöbbször nincs feltüntetve a dobozon, hogy milyen oldószert tartalmaz. Elméletileg a viaszok oldószere a terpentin, de a viaszos ecsetek egyszerű hígítóban is tisztíthatók.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni…

Ahhoz, hogy a viaszolt felület tartós legyen, van néhány egyszerű szabály, amit mindenképp be kell tartani. Illetve igényel is némi gyakorlást, tapasztalatot, ezért ne add fel, ha az első néhány darabod nem lett tökéletes. Ha az alábbi pontokat igyekszel figyelembe venni, biztos lehetsz benne, hogy hamarosan szép munkák kerülnek ki a kezed alól! Én egyébként mindig azt szoktam tanácsolni, hogy ne élesben gyakorolj, hanem kockázatmentes hulladék fadarabokon. Nem lesz kidobott idő, mert ha nem sikerül, tanultál valamit, és legalább nem az éjjeliszekrénykét kell a tűzre dobni… Én egy asztalosműhelyből kértem (némi aprópénzért) zsáknyi hulladék fát, 10-20cm x 10-20cm-es darabokat. Ezeken próbálgattam a különféle festési technikákat, a rétegezést, a stencilezést, a 3D mintázást, a viaszolást, az antikolást… sőt, a hátoldalára még jegyzeteket is tudtam készíteni.

A viaszolás alapszabályai:

• A viaszt a teljesen megszáradt és befejezett krétafestékre kell felvinni.
• Először mindig színtelen viaszt kell felvinni.
  Ha sötét viasszos antikolást is terveztél a bútorra, akkor is először a színtelen viaszt kell felvinni. A krétafesték ugyanis gyorsan beszívja a viaszt, és ha ez sötét viasz, akkor az olyan is marad. Csúnya, koszos hatása lesz, és már nem nagyon lehet utólag korrigálni. Ezért először színtelen viasszal kell a felületet kezelni.
• A viaszt leheletvékony rétegben kell felhordani.
  Ha túl vastag lesz a réteg, nem tud megszáradni és kikeményedni, sérülékeny marad, megtapad rajta a kosz, stb. Olvasható itt-ott, hogy van, aki csalódott a viaszban, mert csúnya matt foltos és beletapad a kosz. Hát ennek valószínűleg az az oka, hogy nem megfelelően lett a felület viaszolva.
• Az aktuális munkafelületet mindig ellenőrizzük rávetülő fényben.
  Csak így látszanak azok a részek, ahová nem jutott viasz, vagy ahol túl sok van. Polírozásnál ugyanez a szabály érvényes, csak akkor látszik ugyanis, hogy mindenhol egyenletes lett-e a felület fényezése.
• Szöszmentes puha ruhával dolgozzunk, és/vagy waxecsettel.
  Ha a ruha, amit használunk, akár a viasz felviteléhez, akár a visszatörléshez vagy a polírozáshoz, szöszöl, attól a hajunkat fogjuk tépni, az apró szöszök ugyanis beleragadnak a viaszba és csak egyenként tudjuk őket kiszedni onnan… Ugyanez igaz az ecsetre: mindig tisztának kell lennie.
• Dolgozzunk szakaszosan.
  Vagyis ne az egész bútorra vigyük fel egyszerre a viaszt, és utána fogjunk neki a visszatörlésnek, mert lehet, hogy mire a végére érünk, az elején már megszárad a viasz, és már nem tudjuk visszatörölni.
• A felvitt viaszréteget mindig óvatosan töröljük vissza egy tiszta ronggyal (ami még nem viaszos).
  Akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy sikerült elég vékonyan felvinni a viaszt. Lehetnek itt-ott apró kiemelkedések, ahová véletlenül mégis kicsivel több viasz került. Tehát szabály, hogy mindig vissza kell törölni.
• Ne hagyjuk ki a polírozást.
  Találkozhatunk olyan ajánlással, hogy a viaszt a felvitele után nem muszáj polírozni, ha teljesen matt felületet szeretnénk. Ez nem minden viaszra igaz. Mindig olvassuk el a gyártó útmutatóját, ami a dobozon, weboldalon, vagy a terméklapon fel van tüntetve. A legtöbb viasz polírozás nélkül tapadós marad, még ha tapintásra nem is, de a szennyeződés, por mindenképp bele fog tapadni. A teljes befejezéshez és tökéletesen tisztítható felülethez elengedhetetlen a polírozás.
• A viasz teljes szilárdulás ideje 2-4 hét.
  Ez általában fel van tüntetve terméklapokon, vagy használati utasításokban. Ha nincs, akkor is így van. Körülbelül ennyi idő alatt párolog el 100%-ban a viaszban található oldószer össze molekulája, és a wax ekkor éri el a teljes kikeményedés állapotát. Érintésre, tapintásra már 1-2 nap után is száraz, de ekkor nem javasolt komolyabb igénybevételnek vagy nedvességnek kitenni, tehát súlyosabb tárgyakat viaszolt polcra helyezni, vagy kiborítani rá a forró teát (ez mondjuk egyébként sem javasolt). Saját lelki békénk érdekében várjuk ki a teljes kötési időt.
• Mindig tegyük félre vagy mentsük el a felhasznált viasz dobozát, terméklapját.
  Idővel ugyanis szükség lehet a felület javítására, amit ideális esetben ugyanazzal a viasszal kell elvégeznünk. A különböző gyártók ugyanis más-más összetételű viaszokat készítenek, előfordulhat, hogy ha más viaszt használunk a javításra, abban olyan anyag van, ami nem kompatibilis a korábban használttal.
• A viaszolt felületet időről időre útókezelni kell.
  Mivel a viasz csak részleges védelmet nyújt, elkerülhetetlen, hogy a használat nyomai idővel meglátszódjanak rajta. Ezért javasolt a felület újraviaszolása, kisebb igénybevétel esetén évente vagy kétévente, nagyobb igénybevétel esetén félévente, vagy még sűrűbben, ahogy a szükség hozza.

Pro és kontra

A waxolásnak vannak előnyei és hátrányai. Mint ahogyan a lakkozásnak is. Nem lehet határozottan kijelenteni, hogy egyik jobb, mint a másik. Azt hiszem, mindenkinek magának kell dönteni figyelembe véve a körülményeket, tehát hogy a bútor milyen használatnak lesz kitéve, a használója szívesen utókezeli-e rendszeresen, vagy inkább preferálja a hagyományos lakkot.

Amiért szeretjük a waxot:

természetes anyag
tradicionális technika
szép, visszafogott selyemfénye van
krétafestékkel átfesthető (teljes kötés után, ami kb 2 hét)

Hátrányai:

csak közepes védelmet ad
mérsékelten vízálló, nem ajánlatos vizes helyiségekbe, sem kültérre
idővel kopik, veszít a fényéből, rendszeresen újra kell waxolni
nagyon nehéz eltávolítani, ha esetleg később úgy döntenénk
jellegzetes, erős szaga van, amit nem mindenki szeret (ez száradás után eltűnik)

Ezek a legfontosabb tudnivalók a viaszról, a waxolásról. Nem ördöngősség egyáltalán, még ha elsőre kicsit ijesztőnek is tűnik, hamar meg lehet tanulni. Én személy szerint szeretem a waxot, annak ellenére, hogy tudom, hogy kicsit gyengébb védelmet ad, mint a lakk, de valahogy jó érzés tudni, hogy természetes anyaggal dolgozom, egy tradicionális technikával. Vannak esetek azonban, amikor inkább a lakkozás mellett döntök, fent említett okok miatt, pl nemrég festettem egy konyhai ülőpadot, aminek az ülőfelületét lakkoztam, a többi részt pedig waxoltam.

A waxolás menetét leírom lépésről lépésre, ebben a posztban.

 

Tetszett, amit olvastál?